Sokan vitatják, és még többen kész tényként kezelik, hogy a XX. században a demokrácia hatalmi ágai kiegészültek egy A XXI. század elején a civil és a közösségi média megerősödésével e feltételezett negyedik hatalmi ág újabb jelentést kapott.

A civil tatalom megjelenése a média további demokratizálódását jelentette, új dimenziókkal gazdagítva a politika, az állam és a kormányzás feletti ellenőrzést. A „hagyományos” média felül szemlélve azonban a demokratikus kontroll erősödése egyben az üzleti lehetőségek szűkülését, új típusú konkurencia megjelenését is jelentette. Miközben a reklámpiac alig bővül (rosszabb években egyenesen szűkül), a költéseken egyre több típusú szereplő szeretne osztozni. A célcsoport is egyre kisebb szegmensekre oszlik, ráadásul az új típusú médiaszereplőknek sokkal nagyobb az esélye a kis csoportok elérésére vagy akár a személyre szabott  reklámok értékesítésére.
Egyszóval elmúltak a táncos évek, nehéz fenntartani a megszokott üzleti modellekkel a megszokott bevételi szintet, és előbb-utóbb mindenkinek újra kell építenie magát és portfólióját. Kinek milyen lehetősége van erre? A földrajzi (regionális szerepvállalás) vagy a vertikális (tartalom-gyártó műhelyek és/vagy disztribúciós csatornák integrálása) terjeszkedés kecsegtet több sikerrel? Megkerülhető-e az új média integrálása? A helyzet elemzésére és a kitörési pontok azonosítására a kereskedelmi médiával foglalkozó vezető szakembereket hívtunk meg. Arra kértük őket, mutassák be saját országuk  médiatérképét és médiagazdagságát. A fórum - a konferencia tematikájához illeszkedve - elsősorban a pénz, a gazdaság irányából vizsgálódik, de természetesen kitér a szabályozási, társadalmi és fogyasztói kérdésekre is.

Az előre megküldött kérdések:

1.Mekkora piacon, milyen részesedéssel és mekkora versenyben működnek az egyes médiatípusok?
2.Létezik egyáltalán nemzetközi média? Mennyire nehéz a nyelvi korlátokat kezelni, átlépni egy-egy kultúra esetében?
3.Milyen szabályozói kihívásokkal szembesülnek?
4.Mi okozza a legnagyobb problémát számukra?
5.Érzékelnek-e nemzetközi versenyt az egyes produkciók, a regionális tematikus csatornák, vagy az internetes tévék részéről?
6.Milyen formátumok sikeresek? ,Mely tartalmak sikeresek?
7.Mennyire eltérőek az egyes nemzetek kulturális háttere?
8.Milyen regionális együttműködést tudnak elképzelni?
9.Televíziós tartalommegosztásra van példa. Látnak hasonló lehetőségeket a webes, rádiós, írott sajtóban? Mi az oka annak, hogy zömmel televíziós tartalmak válnak CEE-kompatibilissé?
10.Milyen a saját gyártás jellege?
11.Mennyire lehet/kell versenyezni az USA, EU médiatermékeivel? Lehetséges közös fellépés új piacokon (pl. FÁK országok)
12.Milyen tapasztalatok, együttműködési és piacra lépési lehetőségek, közös projektek, közép- és hosszú távú kilátások jellemzik a közép-európai médiapiacot?
13.Mennyire lehet csökkenteni a kiadásokat a tartalomelőállításban kooperációval?
14.Van-e a kelet-európai médiapiacoknak olyan sajátossága, amely megkülönbözteti más európai modellektől?
15.Mi a helyi tartalom szerepe az országukban: élvez-e előnyt a lokális gyártású tartalom? Mi a helye, szerepe a helyi, közösségi médiumoknak?

Résztvevők: Michal Klíma (Szlovákia),
Miha Detiček (Szlovénia), Tomas Buril (Csehország),
Drazen Mavric (Horvát), Andrien Stanescus (Románia)

Vezeti: Rozgonyi Krisztina és Máth András