KEDD

Schmidt Mária (Terror Háza Múzeum, Médiaunió Alapítvány): Megnyitó

„A pénz beszól. De eljött az idő, hogy mi szóljunk be” – kezdte megnyitó beszédét Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója az idei Média Hungary konferencián. A Médiaunió Alapítvány elnöke szerint Európában többrétű válság van, a multikulturalizmus zsákutcába került, ugyanakkor Keleten még őrzik az értékeket. Schmidt úgy véli, hogy a nyugati világban átvette a hatalmat a pénz, de nem tudjuk megbecsülni értékeinket. Meg kell állítani a sodródást, de ez csak úgy lehetséges, ha visszatalálunk a gyökereinkhez. „Akinek nincs identitása, annak hazája sincs” – mondta. Szerinte történelmi léptékben csak a kultúra számít, ezért sok múlik a jelenlévő médiaszakembereken. A Médiaunió Alapítvány elnöke beszélt a brand fontosságáról is, melyet két saját példán, a Terror Házán és a Médiaunió Alapítványon keresztül mutatott be. Utóbbi esetében fontosnak nevezte a felelősség és a kötelesség hangsúlyozását. A média felelősségének nevezte, hogy a bulvár „mindenhová betüremkedését” megállítsa. „Segítsünk egymáson és másokon a vállalható érték közvetítésében” – fogalmazott. Zárásként megismételte a korábban elmondott szavait: „Csak a kultúra számít, semmi más”.

Mérő László (Darwin's Marketing Evolution): A boldogság ára

Mindenki másképp boldog, mindenkinek van egy boldogság-portfóliója, amitől a legjobban érzi magát; a modern gazdaság egyre inkább ezekről a boldogság-porfóliókról szól – mondta előadásában Mérő László. Szerinte a szerzői jog védelme alá tartozó ágazatok már jelenleg is komoly részesedéssel rendelkeznek a hozzáadott értékek tekintetében, és ez idővel akár az 50 százalékot is elérheti világviszonylatban. Mérő szerint a boldogság-portfóliókat az üzleti gondolkodók hozzák létre, így ők a jövő fontos üzleteinek kitalálói. Ilyen volt például Steve Jobs, de más összevetésben ilyen lehet a sarki pék is. Az üzleti gondolkodók Mérő megfogalmazása szerint intellektuális kalandorok, álmodozók. „Nem tudja ma, hogy holnap mit fog kitalálni”, de valami mindig akad, ami más irányba viszi az üzletet. Mérő szerint azok az országok lesznek a válság utáni nyertesek, amelyek a legjobb üzleti gondolkodókat tudják csatasorba állítani. Finoman kritizálta azokat a döntéshozókat, akik szerint nem kell támogatni az álmodozókat - szerinte ezzel a felfogással a válság után Magyarország a „lúzerek” táborába kerül, pedig pont az álmodozóknak köszönhető a GDP nagy része. Mérő zárásként megadta a választ előadása címére is: szerinte a válság után a boldogság ára az, hogy okosan képezünk-e álmodozókat.

Jean Francois Fenech (Antenna Hungária): A műsorterjesztés változásai a digitális átálláson innen és túl

Jean Francois Fenech elsősorban a Mindig TV terjedéséről beszélt, kiemelve, hogy egyre több háztartásban vannak jelen mind az ingyenes, mind pedig a fizetős szolgáltatással, és további növekedéssel számolnak. Mint elmondta, a digitális átállás sikerének legfőbb biztosítéka, hogy az Antenna Hungária digitális szolgáltatásai szinte az egész ország területén elérhetők. Szerinte ez a reklámpiac szempontjából sem mindegy, hiszen a földi csatornák mindenkihez eljutnak. A Mindig TV lefedettsége 97-98 százalékos, az emberek nagy része ismeri is a szolgáltatást – mondta el Fenech, aki szerint a digitális átállás legfontosabb lépés az analóg sugárzás lekapcsolása, ám ennek menetrendjéről egyelőre nincs pontos információja.

Mikael Pentikainen (Helsingin Sanomat, Finnország): A minőségi lapok és a média változása

Mikael Pentikainen, a piacvezető Helsingin Sanomat finn lap főszerkesztője a minőségi újságírásról beszélt. Először bemutatta lapját, amely egyben a Sanoma csoport alapítója is. A Sanoma Európa egyik legnagyobb médiacsoportja, Magyarországon is jelen van. Mint elmondta, a Helsingin Sanomat örökségeként 120 éve a minőségi újságírásban hisznek. Nagy kérdés azonban, hogy az internet okozta gyors változásokhoz hogyan lehet alkalmazkodni. A Sanoma csoport lapjait például digitális formában is elérhetővé tették az olvasók számára. Ennél is fontosabb azonban, hogy az olvasókat érdeklő tartalmat kell közölni – mutatott rá a Helsingin Sanomat főszerkesztője. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a digitális formátum megjelenése mellett fontosnak tartják, hogy megtartsák a nyomtatott változatot is. Pentikainen szerint együtt kell gondolkodni a hagyományos és a modern médiáról. Az olvasók bizalmának megtartásához elengedhetetlen, hogy független, előítéletektől mentes, pártatlan újságírókat alkalmazzanak, ami a sajtószabadság szempontjából is kiemelt fontosságú – zárta előadását a finn lap főszerkesztője.

Bayer József (Axel Springer): Semmi sem állandó, csak a változás

Bayer József szerint a demográfiai változások miatt biztosan csökken majd a hagyományos lappiac. A nyomtatott sajtó néhány éven belül - az 1990-es évekhez hasonlóan - ismét a prémiumfogyasztókra fog korlátozódni, a jövő pedig a komplex médiaszolgáltatóké lesz. Bayer szerint a nagyrészt ingyenes tartalmakra épülő internetes tartalomszolgáltatások helyzete is romlik majd, ezért náluk is megjelennek a fizetős tartalmak, miközben folytatódik a Google és a Facebook térnyerése. Biztosan tovább csökken a lappiacon a hirdetési árbevétel, mivel egyre kevesebb lesz a hirdető, és a már meglévők is kevesebbet költenek majd – fogalmazott, hozzátéve, hogy a bevételek nagy része a piacvezetőkhöz áramlik. Mindez költségcsökkentéshez, felvásárlásokhoz és összeolvadásokhoz vezet majd a médiapiacon, amire akár azt is lehet mondani, hogy „egészségesre zsugorodunk”. Bayer utalt arra, hogy Magyarországon például kétszer annyi tévécsatorna van, mint Németországban, ami szintén a médiaágazat konszolidációjának szükségességét jelzi. A jövő az összefogásé, hiszen csak a gazdaságilag erős, független kiadók, tévék, rádiók, internetes tartalomszolgáltatók biztosíthatják az információszabadságot.

Dirk Gerkens (RTL Klub): Másfél évtized a magyar médiában

Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója beszélt az ősszel induló új csatornájukról, az RTL 2-ről, melyet erős kampánnyal vezetnek majd be. Mint elmondta, az RTL Klub 15 éve van jelen Magyarországon, piacvezetők, de időközben sok új szereplő is megjelent a piacon. Ezért vezető pozíciójukat a tematikus csatornák alkotta kábel-portfóliójukkal akarják megőrizni. Az online-ról ugyanakkor azt mondta, hogy az számukra nem kihívás, hanem lehetőség. A jövővel kapcsolatban azt mondta, hogy nehéz jósolni, de szerinte tovább fragmentálódik majd a közönség, a kisebb csatornák több nézőt szívnak majd el a nagyobbaktól. A piaci pozíció megőrzésében a prémium tartalmak játszhatnak kulcsszerepet – ám a minőségi tartalmakat nem lehet kizárólag reklámbevételekből finanszírozni, így ezekért a nézőknek fizetniük kell majd.

Mihók Attila (Ringier): A márka ereje

Mihók Attila, a Ringier vezérigazgatója a kiadó fő kiadványa, a Blikk példáján keresztül a márka erejéről beszélt. Bemutatta, hogy jelenleg is számos, a Blikkhez kapcsolódó kiadvány és magazin jelenik meg, de egy ilyen erős brand alatt akár egy sor további terméket és szolgáltatást is lehetne forgalmazni az energiaitaltól a benzinkúton és a fogkrémen át a pénzügyi szolgáltatásokig. Ezt követően váratlan fordulattal élve kijelentette, hogy ez az út nem járható. Mégpedig azért nem, mert a márka által megtestesített tartalomhoz kapcsolódóan kell terjeszkedni. Ennek kapcsán három organikus lehetőséget vázolt fel: az első a közvetlenül a márkához kapcsolódó a terjeszkedés - a Blikk esetében ez új print és digitális kiadványok piacra dobását jelenti. A második lehetőség a márkához lazán kapcsolódó termékek megjelenése, például sorsjegy vagy egy koncert. A harmadik út a márka ismertségét és erejét kihasználó termékek és szolgáltatások bevezetése – például mobiltelefon szolgáltatás vagy benzinkút-hálózat. Végül van egy negyedik út: az új márka felépítése. Mihók szerint a márka ereje nem minden, azt értelmesen használni, és nem elhasználni kell.

Gerd Leonhard (Svájc – mediafuturist.com): Ki lesz a falkavezér?

Gerd Leonhard futurológus mindjárt előadása elején leszögezte, hogy ők nem előrejelzéseket készítenek, hanem megkérdezik az embereket, hogy milyen jövőbeni változásokra számítanak, és ebből alakítanak ki egy képet a jövőre vonatkozóan. Leonhard szerint a jövőre nincs általános recept, mindenkinek magának kell kifőznie a saját elképzeléseit. A technika fejlődése és a közösségi média megjelenése óriási változásokat hozott, ami átrendezte a médiában az üzleti modelleket. A New York Times példáján mutatta be, hogy a korábban ingyenes tartalmak fizetőssé tételét a fogyasztók gyakran nem hajlandóak elfogadni. Ugyanakkor egy ingyenes alapszolgáltatáshoz kapcsolt értéknövelt szolgáltatásokért könnyebb pénzt kérni – erre példa többek között a Google. Leonhard szerint alapvetően nem is a fizetéssel van a baj, hanem azzal, hogy a fizetők és a nem fizetők közötti falat nehéz lebontani, pedig arra kellene törekedni, hogy senkit ne rekesszenek ki, aki kedveli az adott terméket. Leonhard szerint a jövő az „ego” és nem az „ego” rendszeré lesz: korábban a médiavállalkozásoknál egyetlen személy döntött, a jövőben viszont minden eddiginél jobban együtt kell működni a reklámcégekkel, a telekommunikációs cégekkel, médiaügynökségekkel, stb. A lappiachoz képest a tévéknek jobb a helyzetük, a zeneiparban és a könyvkiadásban viszont teljesen új modelleket kell kialakítani. A fiatalok a zenéket sokszor már le sem töltik, hanem az interneten hallgatják meg, és ez egyre inkább érvényes lesz a könyvekre is. A felhő alapú szolgáltatások átrendezik a piacokat - ha így olcsóbb valami, miért venné meg a fogyasztó a fizikai terméket – tette fel a kérdést. A „kalózkodásról” elmondta, hogy az elsősorban ott terjed el, ahol nem teszik könnyen elérhetővé az új formátumokban a termékeket. Leonhard szerint a fizetős tartalmak esetén olyan árcentrumot kell találni, amely a fogyasztónak és a szolgáltatónak is jó. A fogyasztónak el kell fogadnia, hogy fizetnie kell, a szolgáltatónak pedig olyan formába kell tenni a terméket, hogy szívesen fizessünk érte - mondta. A futurológus szerint attól nem veszíti el valami az értékét, hogy ingyenes, de a fogyasztót meg kell győzni, hogy érdemes költeni rá. A Google kapcsán megjegyezte, hogy ott a saját adatainkkal fizetünk, „információt adunk az információért”. Mobil világban élünk, aki nem mobil, az le fog maradni – zárta szavait a futurológus.

Szabó György (Sanoma): Átalakulunk?!

Szabó György a Sanoma vezetője az addigi előadásokból levonta a következtetést, miszerint a szakmában a kulcsszó jelenleg a bizonytalanság. De kell-e egyáltalán tudni, hogy merre halad a piac – tette fel a kérdést, majd meg is válaszolta: szerinte nem, inkább figyelni kell a külföldi tapasztalatokat és várni kell. Mivel nem tudják, hogy milyen technológiai, szabályozási, fogyasztási szokásbeli változások milyen irányba befolyásolják a médiapiacot, a legjobb stratégia a kivárás és a gyors adaptáció. Szabó szerint a médiavállalatok ebben a folyamatban csak követők lehetnek, ezért a siker elsősorban a gyors adaptációra való képességen múlik, a Sanoma magyarországi vezetője úgy látja, hogy jelenleg két válság van a médiában: van egy „jövőválság”, amit az állandó bizonytalanság okoz, illetve válságban vannak a bejáratott üzleti modellek is. Szerinte nagyméretű médiavállalatokat nem képes eltartani a piac, ezért inkább a közepes méretű vállalatoké lehet a jövő – vagy ha talpon maradnak a nagy médiavállalatok, akkor azoknak bevételcsökkenéssel kell számolniuk, ezért nincs más választásuk, mint a költségcsökkentés. Ha valaki mégis kísérletezgetni kezd, vállalnia kell az azzal járó kockázatot – mondta.

Patrick J. Walker (YouTube): On-demand programming: fából vaskarika?

Patrick J. Walker, a YouTube részéről arról beszélt, hogy a mostani váltás a tévéről az internetre ugyanolyan, mint amikor anno a rádióról tértünk át a televízióra – de a mostani folyamat sokszor gyorsabb. A hirdetők viselkedése is hasonló, az internettől is ugyanúgy ódzkodtak kezdetben, mint anno a tévétől. A YouTube adatainak ismertetése után arról beszélt, hogy ma már nincs online videó, csak videó van. A lényeg pedig, hogy a tartalmak bárhol, bármikor elérhetőek legyenek. A videómegosztó terveiről elmondta, hogy kifejezetten csatornák létrehozására törekszenek, amelyek valamilyen rendszerező elv alapján lesznek összerakva. A média fragmentálódásáról szólva elmondta, hogy az szerinte már régen elkezdődött: a kezdeti analóg sugárzás után megjelentek a kábel- ás műholdcsatornák, most pedig az online. A YouTube szerinte azért jó, mert megfelelő tartalommal mindenki ugyanolyan hatást érhet el vele, legyen szó egy sztárról vagy bárki másról - mindenkinek lehet saját csatornája. A következő lépés szerinte az, hogy az online videókat „be kell vinni a tévébe”.

Kolosi Péter (RTL Klub): A televíziós élmény újrafeltalálása

Kolosi Péter előadását a legelső YouTube-videóval nyitotta meg, amelyet magyarázva kifejtette: anno sokan azt mondták, hogy a YouTube megjelenésével vége a televíziózásnak. Ez azonban nem következett be, sőt: az amerikaiak átlag 15 percet töltenek a YouTube-on naponta, a TV előtt viszont 3 órát. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy ma már mást igényelnek a TV-nézők, mint korábban – mondta. Ennek következménye a „social TV”, vagyis az, hogy a televíziózás újra közösségi élménnyé vált. Az RTL Klub ehhez több módon is igyekszik alkalmazkodni: nagyobb műsoraik alatt van „csiripfal”, online kamerákkal a nézők betekinthetnek a backstage-be. De ilyen közösségi elemnek nevezte a ValóVilág alatt mindennap feltett online kérdést, illetve a sztárchatet is. A tehetségkutató műsoraikhoz pedig online tehetségkutatók kapcsolódnak, és természetesen a Facebookon is jelen vannak. ”Egy képernyő már nem elég a nézőknek” – jelentette ki, hozzátéve, hogy tévézés közben sokan használják tabletjüket és okostelefonjukat, így folyamatosan és aktívan jelen vannak a közösségi hálón is. Kolosi szerint ez a jövőben még inkább így lesz, és a „second screen” egyre inkább előtérbe kerül.

Pankráció az elefántcsonttoronyban (Borókai Gábor, Heti Válasz; Kolosi Péter, RTL Klub; Murányi Marcell, Blikk; Módos Márton, InfoRádió; Somlói Zsolt, Mindshare; Tiszttartó Titusz, Class FM) Beszélgetésvezető: Baló György

A fórum résztvevői nagyjából egyetértettek abban, hogy a kereskedelmi médiumoknak nem elsődleges feladata a magaskultúra közvetítése, ennek ellenére a megszólalók hangsúlyozták, hogy valamilyen formában azért elvárható, hogy támogassák a kultúrát – és ezt jórészt meg is teszik. Az RTL Klub például rendezvényeket támogat, a Blikk odaáll bizonyos ügyek mellé, a Class FM-en pedig fut egy Class Kultúra nevű műsor.

Kolosi Péter azon az állásponton volt, hogy az elitkultúra egy szűk köré, és nem kellene azt gondolni, hogy az átlagnak igénye lesz rá, hiszen épp ezért hívják elitkultúrának. Baló György kérdésére elmondta, hogy az RTL Klubnak például azért nincs kulturális háttérműsora, mert egyszerűen nem néznék az emberek. Az InfoRádiót képviselő Módos Márton szerint a tömegmédiumok számára az elsődleges cél a minél nagyobb tömeg elérése és a bevétel maximalizálása. Kiemelte ugyanakkor, hogy igenis van szerepe a tömegmédiumoknak az értékrend alakításában. Tiszttartó Titusz aláhúzta, hogy egy kereskedelmi rádiónak nincs lehetősége olyan mértékben foglalkozni a magas kultúrával, mint amennyire jó lenne. Somlói Zsolt szerint nem lehet a piacra ráerőltetni a magaskultúrát; a kortárs kultúra befogadása idő, pénz és energia kérdése. Murányi Marcell, a Blikk főszerkesztője azt hangsúlyozta Baló György egyik kérdésére, hogy napjaink nem a kultúráról szólnak, és ezen a területen nemcsak a tömegmédia, hanem a köztévé sem jeleskedik - ami keveset a Blikk tud nyújtani ebben a témában, azt megpróbálják megadni. Borókai Gábor szerint a kereskedelmi médiumok feladata, hogy megsokszorozzák a tulajdonosok pénzét. A közszolgálati médiának viszont - ha már adófizetői pénzből van fenntartva -- az lenne a feladata, hogy valóban kultúrát közvetítsen. A színházközvetítésekre utalva megjegyezte, hogy ha ezt mennyiségileg meg is teszik, minőségileg már nem feltétlenül.

Ennek kapcsán szóba kerültek a közszolgálati médiumok, amiket többen ostoroztak, Borókai Gábor azonban próbálta megvédeni őket. Baló György szerint az első médiatörvény megszületésének környékén kellett volna elgondolkozni azon, hogy mit akarunk a kereskedelmi tévéktől, de ezen akkor nem gondolkozott senki. Kolosi Péter erre úgy reagált, hogy szerinte nem a kereskedelmi tévéken múlott a kultúra háttérbe szorulása, szerinte ha körbenézünk Európában, egy-két kivételtől eltekintve máshol sem alakultak máshogy a dolgok. Baló szerint Nyugat-Európában piacvezetők a köztévék, mire Kolosi szégyennek nevezte a hazai közszolgálati televíziót.

Rögös úton (Bayer József, Axel Springer; Dirk Gerkens, RTL Klub; Mihók Attila, Ringier; Simon Zsolt, TV2; Szabó György, Sanoma) Beszélgetésvezető: Kálmán Olga

A nehéz évek a számvetés időszakai, ilyenkor át lehet tekinteni a portfóliót –vélte Mihók Attila. A TV2-t vezető Simon Zsolt hangsúlyozta, hogy az ő tulajdonosuk egy kockázati tőkebefektető, így nem tudnak hosszútávon gondolkozni. A talpon maradás szerinte rövidtávon siker, a valódi siker azonban majd az lesz, ha látják, milyen lábakon tudnak állni, ha szedhetnek majd pénzt az élménytartalomért, de egyelőre azt sem tudni, hogy mikor lesz az analóg lekapcsolás. Dirk Gerkens is hasonlóan vélekedett, hozzátéve, hogy az RTL Klub számára fontos a piacvezető pozíció megőrzése is, és ehhez szükségesek az új irányok, de nem mindegy, hogy hogyan látnak hozzá a változtatáshoz. Egy kis megtakarítás is eredményezhet máshol nagy veszteséget. Bayer József szerint a piacvezető termékekre kell koncentrálni, ami viszont csak viszi a pénzt, attól meg kell válni. Szabó György azt mondta, hogy a fenntarthatóságért dolgoznak, a fenntarthatóság a siker. Úgy véli, hogy nem kell mindenkinek túlélni, de aki túlél, az sikeres, hiszen adekvát választ adott a környezet változásaira.

Mihók szerint nem annyira veszélyes a helyzet, mint amilyenre a konferencia résztvevői lefestik. A Ringier árbevétele az idei első negyedévben még nőtt is – elsősorban a vállalat nyomdájának köszönhetően. Hangsúlyozta a diverzifikáció fontosságát. Kálmán Olga kérdésre, miszerint mi veszélyezteti a stabilitást, Szabó György a vásárlóerőt emelte ki: szerinte, ha az embereknek van pénze, akkor van jó magyar médiaipar, ha nincs, akkor nem lesz, hiszen a csökkenő példányszámok a hirdetési piacot is zsugorítják. Bayer szerint nem siralmas a helyzet, csak józanul kell elemezni és egyensúlyba kell kerülni. A szabályozásról Dirk Gerkens elmondta, hogy több piaci szereplő a külföldi szabályok szerint játszik, ez pedig nem fair. Mihók szerint nem lehet mindig a válságra vagy a szabályozásra hivatkozni, mert ezek külső tényezők, amelyekhez alkalmazkodni kell. A Dirk által emlegetett Viasat is alkalmazkodott – fogalmazott. Mint mondta, az eddigi kényelmes médiavilággal szemben mostantól a valódi érték dominál majd: az, amit a vásárló hajlandó megfizetni.

Dirk Gerkens szerint sem lehet légvárakat építeni, meg kell nézni, mibe lehet fektetni. Az RTL klub például sok pénzért vásárolt kábelcsatornákat, de ezzel előnyre tettek szert a versenytársakkal szemben. Simon Zsolt ismét hangsúlyozta, hogy a kockázati tőkénél az ígéret helyett a számok számítanak, a tulajdonosnak el kellett jutni oda, hogy megértsék, hogy invesztálni kell Bayer József szerint „mindenkinek széles a portfóliója, akinek még van”, Simonra reagálva azt hangsúlyozta, hogy mindannyian a tulajdonosokat képviselik, és nem fektetnek olyanba, ami nem hoz hasznot. Szabó is a széles portfólióban és a diverzifikációban hisz, hozzátéve, hogy szerinte nem érte még el a csúcsot a médiapiac. Mihók a portfólió kapcsán elmondta, nem csak „sztárok” és „fejős tehenek” kellenek bele, hanem „kérdőjelek” is, amiről egyelőre nem tudni, mi lesz belőlük. Ami rossz, azt ki kell dobni, de a többi nem baj, ha megmarad, mert bármi lehet belőle.

Higgyünk-e a görbe tükörnek? (Braun Róbert, B&P; Gordon Fairclough, Wall Street Journal; Kester Eddy, Financial Times; Kovács Zoltán, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium; Mráz Ágoston Sámuel, Nézőpont Intézet; Nick Thorpe, BBC) Beszélgetésvezető: Baló György

Kovács Zoltán államtitkár felvezetőjében arról beszélt, hogy a Magyarországot ért kritikaáradat mögött egy sztereotípia-rendszer felelevenedése áll, neki pedig az a feladata, hogy megtalálja azokat a csatornákat, amelyeken keresztül a szándékolt üzenet nem torzul. Kovács szerint értékvita, narratívavita áll a háttérben, és új fogalomrendszerre van szükség a megértéshez. Ezt követően Baló György a jelenlévő külföldi újságíróktól kérdezte, befolyásolja-e őket valaki abban, hogy mit írnak? Mindhárman nemmel feleltek. Nick Thorpe hangsúlyozta, ő dönti el, mit ír. Azt ugyanakkor elismerte, hogy a nemzetközi sajtóban van némi előítéletesség a kormánnyal szemben, de mint mondta, ennek kialakulásáért a kabinet is sokat tett. Kester Eddy is kiemelte, hogy senki nem mondja meg neki, hogy mit írjon. Gordon Fairclough is azt mondta, hogy nem alakítottak ki Magyarországra külön narratívát. Mráz Ágoston Sámuel szerint aki olvassa a külföldi cikkeket, annak kitűnik, hogy egy sémára, egy narratívára épülnek. Elhiszi ugyanakkor, hogy az újságírók nem kapnak utasítást. Mint mondta, nem találkozott még olyannal, aki nem megérteni akarta volna az itteni helyzetet. Ugyanakkor úgy látja, hogy nehéz megérteni, hogy mi folyik itt, mert hiányzik a megfelelő narratíva. Kovács szerint a használt narratíva évszázadok alatt alakult ki, mire Braun Róbert úgy reagált, hogy egységes a fogalomkészlet, hiszen olyan dolgokról van szó, mint demokrácia, vagy a jogállam. Szerinte ezért írják a nemzetközi lapok ugyanazt, és valójában a kormány él egy másik világban. Kovács szerint ugyanakkor ez már-már dogmatika, azzal pedig nem lehet vitatkozni. Hangsúlyozta, hogy mást értenek a fogalmak alatt.

Baló György megkérdezte, hogy a jelenlévők szerint itthonról vagy külföldről „szervezik” a külföldi sajtóban megjelenő véleményeket. Kovács az ellenzék sikerének tekinti, hogy olyan narratívát hoztak elő, ami nyugaton tetszik, mint például a rasszizmus és a sajtószabadság. De szerinte ezek csak vélemények, amelyek önálló életet élnek, ugyanakkor a tényekkel ritkán van probléma. Szerinte ebben az ellenzéknek itthon és külföldön is fontos szerepe van. Braun szerint a tényekkel is vannak problémák. Mráz szerint a problémát az okozza, hogy nincs modell arra, ami most Magyarországon történik, nincs szabály arra, hogy mit lehet és mit nem lehet tenni kétharmaddal. Kester Eddy szerint ha még nem volt ilyen, akkor még nagyobb a felelősség. Mráz szerint is nagy a felelősség, elsősorban a választókkal szemben, és majd ők értékelik a kormány munkáját a választásokon. Thorpe szerint nem kell modell, a Fidesz pedig elmulasztotta a lehetőséget, hogy konszenzusos alkotmányt fogadjon el. Szerinte a demokrácia nem csak a pártokról szól. Kovács szerint ez egy szép civil felfogás, és olyan sincs, hogy mindenkinek megjelenjen az akarata az alkotmányban. Szerinte a problémát az okozza, hogy nincs olyan sablon, amibe beleférnének.

Kester Eddy szerint a ma esti narratívát Zoltán határozta meg, Magyarországon pedig egy olyan kép él az emberekben, hogy Nyugat-Európa valami balliberális rendszer, majd visszakérdezett, hogy Kovács is így gondolja-e? Az államtitkár nemmel válaszolt, hozzátéve ugyanakkor, hogy a nyugati sajtót, és nem csak a balliberálisat ez a narratíva, a felvilágosodás narratívája uralja. Szerinte ez egy sztereotip rendszer és fogalomértelmezési problémák vannak, ez okozza a gondot. Baló azon kérdésére, hogy vajon kaphat-e olyan bírálatot a kormány, amit elfogad, Kovács azt felelte, hogy erre nem lehet egyértelmű választ adni, míg Mráz azt válaszolta, hogy vannak olyan kritikák, amelyekkel ha nem is feltétlenül ért egyet, de jónak tartja őket. Ezeket többnyire magyar származású emberek írják, nem a kritizált narratívában, ők valamennyire ismerik a magyarok traumáit, komplexusait. Baló szerint a nyugat általánosságban keveset tud Magyarországról és az új uniós tagállamokról is. Gordon Fairclough szerint mindenki megpróbál a lehető legtöbbet megtudni arról az országról, ahol van. Kester Eddy szerint bár sok hibája van, de ha azt állítanák, hogy nem próbált meg „átlagos” magyarokkal kapcsolatba kerülni, azt visszautasítja. Mint elmondta, megpróbált beolvadni, ahogy a legtöbb külföldi tudósító is ugyanezt teszi. Kovács szerint nem rövid időbe telik majd, mire megértik a régiót. Nem azért, mert ne akarnák megérteni, hanem mert nehéz.

SZERDA

Szalóky Csaba (Fastbridge): Mire jó a Facebook?

Szalóky Csaba előadása elején elmondta, hogy a Facebook azért üzlet, mert közel 1 millió 25-34 éves fiatal van jelen a közösségi portálon, ráadásul sok időt is töltenek ott. Ez a csoport az átlagnál aktívabb az interneten, és kétszer többet vásárol. A Facebook-oldalakkal kapcsolatosan kifejtette, hogy nem az számít elsősorban, hogy hányan „lájkolják” azt, hanem hogy mennyien beszélnek róla. Ehhez például az kell, hogy ha feltesz valaki egy kérdést, akkor arra gyors válasz érkezzen. Mint elmondta, az, hogy naponta hány bejegyzést szükséges írni, függ a terméktől/szolgáltatástól, illetve például attól is, hogy van-e éppen valamilyen nyereményjáték. Kitért arra is, hogy vizsgálatok szerint a Facebook-hirdetéseknél 80 százalékban a headline-ra és a képre kattintanak az emberek, és csak 20 százalékban a szövegtörzsre, nem mindegy tehát, hogy milyen képet tesznek ki a hirdetők. Szalóky elmondta, hogy a Facebook az a hely, ahol egyszerre tud beszélni és beszólni a felhasználó. Utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a felvetésekre, kérdésekre reagálni kell, méghozzá konstruktív válasz formájában, ha pedig dicsérnek, akkor meg kell köszönni. Összegzésként azt mondta, hogy a Facebookkal „megtanulhatóak” a fogyasztók, kialakul róluk egy kép, így könnyebb hirdetést is kreálni rájuk.

Joanelli Tamás (Be Social): Milyen a jó közösségimédia-stratégia?

Joanelli Tamás előadásában arra kereste a választ, hogy mégis hogyan érdemes nekivágni a marketingnek a közösségi média bevonásával. Mint elmondta, számtalan példa van arra, hogy nagy offline kampánnyal népszerűsítik a közösségi média-jelenlétet a vállalatok, majd rövid időn belül a közösségi felület elhal, mert például csalódnak az eredményekben. Joanelli szerint viszont a legrosszabb döntés „otthagyni” az oldalt. Kitért arra, hogy megkérdezték azokat, akikkel együtt dolgoznak, hogy mégis miért szeretnének jelen lenni a közösségi médiában, mire a többség jellemzően azt a négy választ adta, hogy azért, mert mindenki „ott van”; mert „azt mondták”, hogy minden cégnek fent kell lenni; mert bárki tudja üzemeltetni az oldalt; illetve, hogy sok rajongót érhetnek el ingyen. Joanelli szerint az első válasz rendben van, a többi viszont tévedés.

Nem kell ugyanis minden cégnek saját oldal, van, hogy elég csak hirdetni a Facebookon. Nem igaz az sem, hogy bárki tudja üzemeltetni, igaz ugyanakkor, hogy nagyot nem lehet hibázni, illetve bármikor lehet korrigálni. És az sem igaz, hogy mindez ingyen van. A rajongói oldal létrehozása ugyanis valóban ingyenes, de a rendes működtetéséhez már kell pénz. Joanelli elmondta: a sikerhez 5 lépés betartására van szükség: 1. el kell dönteni, hogy mit szeretnénk a Facebookon; 2. ki kell jelölni a célcsoportot; 3. az elképzelések mellé humán és pénzügyi erőforrásokat, valamint időt és eszközöket kell rendelni; 4. meg kell tervezni rendesen a grafikát, dizájnt és a fejlesztéseket; 5. végső soron pedig folyamatosan mérni kell mindent, hiszen jól mérhető dologról van szó. Összességében úgy vélte, a közösségimédia-marketing lényege, hogy a kommunikáció révén növekedjen az ismertség és a bizalom.

Bruce Bale (Facebook): Hogyan lesz az üzlet hatékonyabb egy összekapcsolt világban?

Bruce Bale, a Facebook Közép-Kelet-Európáért, Közel-Keletért és Afrikáért felelős értékesítési vezetője szerint a közelmúltban bevezetett Timeline foglalja össze leginkább, hogy miről szól a Facebook. Az a saját valóságunk, megjelenik rajta minden, ami számunkra fontos. A Facebookon lájkolhatjuk a számunkra fontos dolgokat, így kapcsolódunk cégekhez is, amelyeknek ez egy kiváló marketing-lehetőséget teremt, de egy „sima” hirdetés nem sokat jelent. Sokkal nagyobb az esély ugyanis arra, hogy megvegyek valamit, ha azt az egyik barátom ajánlja – fogalmazott Bale. A szakember szerint a legfontosabb a Facebook-oldal, de nem mindegy, hogy hol hirdetnek, illetve milyen technológiai elemekkel. A rendelkezésre álló alkalmazások okos használatával a Facebook-oldal sok esetben akár ki is válthatja a cégek „rendes” weboldalát. Bale szerint a cél, hogy valódi kapcsolatok legyenek a Facebookon, ezért is nem mindegy, hogy hányan „beszélgetnek”. Ebből látható ugyanis, ha nem megfelelően vonjuk be az embereket, illetve lehet, hogy nem a megfelelő emberek vesznek körül. Hangsúlyozta, hogy a Facebooknak a kezdetektől a kommunikációs stratégia részének kell lenni, majd ezt nyomatékosítva ismét elmondta, hogy négyszer nagyobb a lehetőség arra, hogy egy terméket/szolgáltatást megvegyen a felhasználó, ha azt egy barátja ajánlja. Később kérdésre válaszolva azt mondta, hogy nem tart a Facebook kifulladásától, mert az emberek mindig kapcsolatban akarnak maradni, ehhez pedig kell egy hatékony platform, a Facebook pedig az.

Beépül és átalakít? (Kárpáti Rudolf, Antenna Hungária; Kalmár Tibor, RTL Klub; Takács Róbert, Samsung) Beszélgetésvezető: Vicsek Ferenc

A beszélgetés három szereplője először külön-külön tartott egy-egy előadást, majd ezután került sor a rövid beszélgetésre a smart televíziókról. Kárpárti Rudolf előadásában arról beszélt, hogy bár egyre több az okostévé, e készülékeknek még számos gyenge pontjuk van, ami elbizonytalaníthatja a fogyasztókat. Az okostévé applikációk nélkül csak egy egyszerű tévé – ugyanakkor problémát okoz, hogy egységes szabványok híján egyelőre szinte minden gyártó tévéjére külön applikációt kell készíteni, de már dolgoznak a szabványosításon. A Mindig TV például külön applikációkkal készül a labdarúgó Európa-bajnokságra, illetve az olimpiára. Kalmár Tibor a lineáris és a nonlineáris médiáról beszélt. Mint elmondta, az RTL Klub elsőként indította el az RTLmost szolgáltatását az interneten, ahol bárki, bármikor újranézheti a lineáris csatorna műsorait, sőt, most már filmeket is nézhetnek az oldalon. Kitért arra is, hogy a csatorna internetes oldalán leginkább a kimaradt, illetve extra tartalmakat keresik a látogatók. Kalmár szerint nem kell attól tartani, hogy a nonlineáris média kiszorítja a lineárist. Takács Róbert először az okostévék tulajdonságairól, a bennük rejlő lehetőségekről beszélt, megjegyezve, hogy nem is kérdés, hogy az okostévék előbb-utóbb kiszorítják majd a hagyományos tévéket.

Az előadások utáni rövid beszélgetés során Vicsek Ferenc elsőként arról érdeklődött Takács Róberttől, hogy mégis mennyibe kerül jelenleg egy okostévé. Takács válaszából kiderül, hogy a legdrágább smarttévé 800 ezer forint körül járhat, de kis képernyős készüléket már 140-150 ezer forint körül lehet kapni. Szerinte nem lesz luxus az okostévé, biztos benne, hogy el fog terjedni. Vicsek applikációkat firtató kérdésére Kalmár Tibor reagált, aki ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a szolgáltatónak kell az applikációkat elkészítenie. Mint fogalmazott az RTL Klubnál nem az a kérdés, hogy megjelenjek-e majd ezen a platformon is, hanem csupán az, hogy ennek már most itt van-e az ideje, vagy még nincs. Szerinte az applikációk is olcsóbbak lesznek, az okotévékről pedig azt mondta, hogy azok nem a tévézési szokásokat fogják megváltoztatni, hanem sokkal inkább az internetezését. Kárpáti Rudolf kijelentette: ha nem hinnének az okostévében, akkor nem kötöttek volna megállapodást a Samsunggal.

György Bence (TV2): Hírműsorok szerepe a médiában

György Bence előadásában elmondta, hogy a TV2 hírműsorainak nem célja a nevelés, sokkal inkább az számít a nézőszám, amihez pedig olyan tartalom kell, ami érdekli nézőket. Kifejtette, hogy a tartalomra vonatkozó kutatásaik és elemzéseik szerint a híradókban a legnézettebbek a bűnügyek és a balesetek, a belpolitikai hírek már kevésbé érdekesek a nézők számára, mint ahogy a gazdaságiak is, a külföldi, illetve a sporthírek pedig „esélytelenek”. A csatorna a híradóban 5-6 perc terjedelemben, a Tények Este, illetve a Mokka című reggeli műsorokban pedig főként belpolitikai témákat dolgoznak fel. A bűnügyi anyagokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy már nem mutatnak minden részletet, mert a túlzott brutalitás is taszító lehet. Kérdésre hangsúlyozta, hogy a Tényeket főként szakképzett, kisvárosi emberek nézik, elsősorban nekik készítik a hírműsort. Tudják, hogy az értelmiségi nézőknek nem feltétlenül tetszik a TV2 híradója, de a célközönséget más érdekli, nekik máshogy kell tálalni a híreket, mint egy értelmiséginek.

Médiavakság a szekértáborokban (Balogh Ákos Gergely, Mandiner; Illisz László, Figyelő; Lakner Zoltán, Vision Politics; Németh Szilárd, ATV; Stumpf András, Heti Válasz) Beszélgetésvezető: Szabó Anett

Stumpf András szerint van médiavakság, aminek egyebek mellett az oka, hogy az olvasó, az előfizető, identitást akar venni. Hozzátette, hogy kevesen vannak, akik minden lapot el akarnak olvasni, szerinte ezen a Facebook változtathat. Balogh Ákos Gergely a Facebookra vonatkozó megállapítással nem ért egyet, mondván a közösségi oldal algoritmusa egy idő után leképezi a valóságot azzal, hogy csak azokat az oldalakat mutatja, amelyek az adott felhasználót érdeklik. A médiavakság viszont szerinte is létezik, ráadásul kétoldalú: a fogyasztó részéről és a tartalomkészítő oldaláról egyaránt kialakulhat. Illisz László sszerinte nem kifizetődő ma Magyarországon középutas médiumot csinálni, mivel kell, hogy legyen egy belőhető olvasótábora egy lapnak. Németh Szilárd szerint nem igaz, hogy csak a pártos műsorokat nézik az emberek. Szerinte van igény a vitára, majd megemlítette, hogy a csatorna híradója kiegyensúlyozott, mégis az egyik legnépszerűbb adásuk. Lakner Zoltán, a Vision Politics elemzője arról beszélt, hogy sokszor a néző az, aki kérdőre vonja, hogy miért megy el egyik-másik csatornára. Szerinte van, akik magára kényszerítik a szemellenzőt, ők identitást akarnak vásárolni. És vannak, akik keresik az elfogulatlanságot. Szerinte nincs teljesen elfogulatlan médium, de alapvető szabályokat és normákat be kell tartani.

Szabó Anett a politikusokhoz való hozzáállásról is érdeklődött, mondván a nézők nem hiszik el, hogy a politikusnak is jobbak a kemény kérdések. Stumpf elmondása szerint a kormányváltás után voltak nehéz helyzetben, akkor nehéz volt megtalálni az egyensúlyt. Volt, aki azt kérdezte, miért megy be az ATV-be, a másik oldalról a „körbenyalást” kritizálták. Balogh Ákos szerint a politikusok egy része teljes tévedésben van, amikor jónak tartja az alákérdezést. Pedig ez unalmas a nézőnek, kellemetlen az újságírónak és a politikusnak sem jó. Szerinte a konfrontatív újságírás jobb. A közösségi médiáról Illisz azt mondta, hogy az szerinte politikai szempontból nem sokat számít. Balogh Ákos szerint sokszínű a nyilvánosság, nincs már A MÉDIUM. Szerinte húsz éve még volt értelme médiaháborúzni, de ma már csak azt lehet megakadályozni, hogy valami valahol ne jelenjen meg, de hogy sehol sem, azt már nem. Stumpf szerint a Facebook előlépett: ami ott megjelenik, az előbb-utóbb bekerül a hivatalos nyilvánosságba is. Lakner szerint a Schmitt és a Gyurcsány plágiumügye megmutatta, hogy a szekértáborokban is vannak véleménykülönbségek.

A kommentekkel kapcsolatban elhangzott, hogy azokat egy bírósági ítélet miatt tüntette el a portálok többsége. Balogh Ákos leszögezte, hogy ő a teljes kommentszabadság híve, de ha jelzik, hogy egy hozzászólás a Btk.-ba ütközik, akkor azt eltávolítják. Illisz nem értette, hogy mi a különbség az olvasói levél lehozás és a kommentek között. Balogh Ákos reagálásában kifejtette, hogy előbbi szerkesztett tartalom, míg utóbbi nem. Áttérve a bloggerekre, Szabó Anett arra volt kíváncsi, hogy mi a fontosabb a bloggernek, az, hogy olvassák, vagy az, hogy véleményezzék, amit ír? Stumpf szerint mindkettő, Balogh Ákos szerint van, aki engedi a kommentet, és van, aki nem. Felvetődött a Napraforgó blog esete az MTI-vel, amit Stumpf András szégyennek minősített. Weyer Balázs leszögezte, hogy ő személy szerint egyik „pártos” médiumba sem megy be, amire Stumpf András úgy reagált, hogy szerinte az nem megoldás, hogy „szar a világ” és nem megy be pártos médiumba. Szerinte csak akkor fog változni valami, ha teszünk érte. Kifejtette, hogy a Hír TV-ben és az ATV-ben is van lehetőség elmondani a véleményét, nem szekértáborosan, hanem azt, amit ő maga igaznak gondol. Utána a néző pedig azt gondol, amit akar, de az már a néző baja.

Kiss Ádám (Dumaszínház): Az én Facebook-oldalam

A Facebookon több mint 340 ezer rajongóval rendelkező Kiss Ádám humorista elmondta, hogy többen feltették már neki a kérdést: mit csinál azért, hogy ennyi ember „lájkolja”, mire azt a választ kénytelen adni, hogy semmit. Fontosnak nevezte a hitelességet, hogy ő ugyanolyan a közösségi oldalon, mint a való életben, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy más hírességekkel ellentétben ő nem teregeti ki a magánéletét ott sem. Elmondta azt is, hogy nem tekint üzleti felületként Facebook-oldalára, az csak egy újabb felület, ahol Kiss Ádám megjelenhet. Így bár számos reklámajánlatot kapott már, azokat visszautasította. A rajongói tehát csak azt kapják, amit várnak, és nem szembesülnek semmi olyannal, amit nem várnak - Kiss Ádám nem kampányol mindenféle gyűjtéseknek, nem kéri, hogy ezt vagy azt osszák meg, stb. Kivételként felhozta, hogy saját könyvét azért reklámozta az oldalon, de csak néhányszor, és kedvenc underground zenekarát is népszerűsítette már, de utóbbi kapcsán megjegyezte, hogy azért, mert ezzel tudott azonosulni. Kiss Ádám szerint a több mint 340 ezer ember felelősség. „Élni kell ennyi emberrel és nem visszaélni” – fogalmazott.