
Etikai irányelvek ide, önszabályozás oda, a fogyasztókért (és a profitért) folytatott küzdelemben a műsorkészítők gyakran nem tudnak ellenállni a brutalitás öncélú bemutatásának. Hol a határa a bulvárosodásnak? És a bulvártartalmak terjedése nem csorbítja-e a sajtónak a politikai és üzleti közélet átláthatóságának biztosításában betöltött szerepét? Milyen esélye van a médiának a gazdaságot bénító és a közerkölcsök javulását ellehetetlenítő politikai és üzleti korrupció mélyére ásni?
Mindenki csak a saját médiáját használja? Belső médiapluralizmus híján sokan kizárólag a saját politikai táborukhoz lojális médiumokból tájékozódnak, így a sajátjuktól eltérő véleményekkel esélyük sincs találkozni. Jelenthet-e kitörést ebből a helyzetből a közösségi média, vagy ott is kialakulnak a szekértáborok?