Aki árban versenyez a TEMU-val, már elvesztette a csatát, mielőtt megkezdődött volna. A kérdés nem az, hogyan legyünk olcsóbbak, hanem az, hogy van-e ma egyáltalán valódi különbség a kereskedők között a vásárló szemében.
A TEMU nem a fizikai boltokat kezdte el először megütni, hanem az e-kereskedelmet – ami jól mutatja: ma nem csatornák, hanem működési modellek versenye zajlik. A hazai kereskedők egy olyan környezetben működnek, ahol az ár összehasonlítható, a választék gyakorlatilag végtelen, és a vásárlási döntés sokszor néhány másodperc alatt megszületik, online és offline érintkezési pontok mentén.
A klasszikus válaszok ismertek: élmény, gyorsaság, márka, kapcsolat. A kérdés az, hogy ezek közül mi működik ténylegesen, és mi az, amit inkább mi gondolunk fontosnak.
A beszélgetés fókusza nem az, mit kellene csinálni, hanem az, mi működik valójában: mi az, ami ma ténylegesen visszahozza a vásárlót, és mi az, ami már nem. Hol dől el a vásárlás? Miben tud többet adni egy kereskedő, mint egy platform? És hol hisszük csak, hogy többet adunk, miközben a vásárló ezt már nem érzékeli?