Ki dönt végső soron arról, mi kerül a polcra? Egyszerre dönt a beszerző, az értékesítési vezető és a marketinges — mindhárman mást akarnak, más mutatószámokon mérik magukat, más időhorizonton gondolkodnak. És közben ott a vásárló, aki ugyan nem ül a tárgyalóasztalnál, mégis ő a valódi trigger: minden listázás azért születik, hogy az ő igényét elégítsük ki.
A probléma a sebesség. Ha a gyerek ma látja a Dubai csokit TikTokon, holnap már keresi a boltban. A triád hagyományos döntési mechanizmusa — piackutatás, jóváhagyási körök, belistázási ciklusok — nem erre a sebességre lett tervezve.
A DTC-modellek éppen azért tudnak gyorsabban reagálni, mert ezeket a falakat lebontották: gyártó, kommunikátor és értékesítő egyetlen csapatban — vagy egyetlen emberben — ül. Az a kereskedő, aki nem oldja meg a triád szinkronizációját, a piac oldja meg helyette: a fogyasztó egyszerűen máshova megy.
Az előadás kérdései: — Hol vannak a legnagyobb KPI-ütközések a triádon belül — és hogyan oldhatók fel? — Ki „tulajdonolja" a hype-döntést a szervezetben? — Importálható-e a DTC logika a hagyományos retail-struktúrákba? — Tyúk vagy tojás: a piackutatás mondja meg, mit kell beszerezni — vagy a termékhez alakítjuk a stratégiát?