Az emberi tudat egyik legösszetettebb — és mégis legtermészetesebb — folyamata. A pillanat megélésétől az önazonosságig ível.
Az élmény nem pusztán történés. Hanem annak belső lenyomata — hogy mit jelentett számunkra az adott pillanat. Ebből épül fel az, akik vagyunk.
Érzés → Élmény → Emlék → Tapasztalat → Identitás.
Minden lépés az előzőből táplálkozik. A kérdés mindig az: mi marad meg, és milyen előjellel.
Mert a kellemetlen igazságot a marketinges, a PR-os és az élménygyáros egyforma vehemenciával szokott elfelejteni:
A rossz emlék mélyebben hatol a tudatba — és nehezebben engedjük el.
A negatív élmény aktív erő. Felülírja a korábbiakat, átírja az identitást. Egy elrontott pillanat sokszor több évet von le a bizalomból.
Az élménygyártás nem kreativitás kérdése. Felelősség kérdése. Ugyanolyan gondossággal kell vigyázni arra, hogy rossz emléket ne okozzunk — mint amennyire a jót tudatosan elő kell idézni.
Mert a fogyasztó nem a termékedet őrzi meg. Az emlékét őrzi meg. Az marad vele.