A gyermekkor az élmény-befogadás alapját rakja le — egész életre. Ha a szocializáció meghatározó eszköze a mobiltelefon vagy a tablet, a gyerek agyában a 2D, azonnali, passzív fogyasztás válik természetessé. A fantázia, az intuíció és a kreativitás nem kap teret a fejlődéshez — és ami gyerekkorban elmarad, azt felnőttkorban nehéz pótolni.
De mi lesz ebből a generációból mint fogyasztóból, mint közönségből, mint emberből? Hogyan fog reagálni, befogadni és átélni — ha az élmény valódi, testi, közösségi és várakozással teli? Tud-e még csodálkozni? Tud-e még várni?
Főszintén, tudományos alapon, de gyakorlati következtetésekkel.
Mert ha a jövő fogyasztója nem tud valódi élményt befogadni — akkor kinek gyártjuk az élményt?