Egyszer volt, hol nem volt Analógiában az In-Store Marketing, szép magyar kifejezéssel élve az eladáshelyi ösztönzést segítő marketingeszközök. Elsősorban a szuper- és hipermarketek dús vegetációját gazdagították a diszpléjek, wobblerek és attrapok, mörcsis lányok tukmálták a kolbászvégeket és a repigolyóstollakat, be volt készítve a bevásárlókosarakba a prospektus, ha nem figyeltünk, felbuktunk a megállító táblákban és teszterállványokban, halálra rémülhettünk az integető légfúvós hurkaemberektől és persze, súlyos polcpénzekért szemmagasságba kaptuk az akciós „éppenbármit”.

Aztán Digitáliában eljött az új Aranykor, fotelből vásárolunk a szmártfónunkkal, és az évek során, nem utolsósorban a covid alatt suttyomban jócskán felhizlalt online Retail Media dörömbölve ránk törte az érintőképernyőt. 2022-ben az európai digitális szakmának feltűnt, hogy valami visszafordíthatatlanul megváltozott az online médiapiacon, és már azt rebesgetik, hogy az online kiskereskedelmi média 2026–27 táján reklámköltésben akár be is előzheti a hagyományos lineáris televíziót. Mit ér ma és quo vadis? a magyar Retail Media, mire, mikor és hogyan használják, miképpen adják és veszik, illetve hogyan próbálják megzabolázni, szabványosíthatóvá, mérhetővé tenni médiatulajdonosok, hirdetők és szolgáltatók?