Mindenki tudja, hogy léteznek. De senki nem gondolja magáról, hogy benne van.
A média buborék kutatás azt vizsgálja, hogyan zárkóznak be az emberek saját médiafogyasztási köreikbe — olyan tartalmakat látnak, amelyek megerősítik a már meglévő nézeteiket, és egyre kevésbé találkoznak azzal, ami azzal ellentétes. Két forrásból táplálkozik: az algoritmus mutatja, amit már szerettél — és te magad választod azokat, akik úgyis igazat adnak neked.
De a kutatások meglepő eredménye: a buborék nem akkora, mint gondoljuk. A legtöbb ember találkozik ellentétes véleményekkel — csak épp nem rögzülnek. A megerősítő tartalom mélyebbre ás. Ez az igazán nyugtalanító felismerés.
A kérdés tehát nem csak az, hogyan keletkeznek a buborékok — hanem hogy mit kezd velük egy márka, egy médium, egy kommunikációs szakember. Hogyan szólítasz meg valakit, aki csak azt hallja, amit hallani akar? Hogyan építesz bizalmat egy szilánkosodott térben, ahol mindenki a saját valóságában él? És ha mégis bejutsz a buborékba — mit mondasz?