Kis cinizmussal írhatom: Csak egy dologban lehetsz biztos: csak az nem igaz amit látsz, amit hallasz, de minden más elképzelhető?
Miért van szükségünk a filozófiára és a sorok közötti kommunikációra?
Nem találtam egy vallási parancsolatban sem, pl. a kőtáblában sem, hogy “ne hazudj”. De miért is nem?
Egyszer azt mondta egy barátnőm - aki kb. 20 évvel volt idősebb nálam, és én épp kiborultam, hogy mennyi-mennyi hazugság van az életben: “ Ákos, mindenki hazudik, ezt kell megtanulnod, meg kell tanulnod kezelni.”
Igen, a világ nem fekete fehér, de sok ember lakja. Mindenki más, de van egy közös bennük: mindenkinek van érdeke és eszerint kommunikál, mond igazat vagy hazudik, az altruizmustól a nárcisztikusig, a széplelkűtől az önző dögig.
Sorok, drága sorok közötti értelmek, szimbólumok, és szellemiség. Hol lesz helye a szép irodalmi megfogalmazásoknak egy következő, 147 karakteren nevelkedett nemzedéknek, és ők, Ők mit tudnak majd átadni? Nem mehet ez így tovább. De mit tehetnénk, mi hirdetők, médiások, a piacunkért és a kultúráért?