Szembetűnően nagy arányban kezdődnek a szakmai konferenciák és előadások ugyanazzal a kínos jelenettel: negyvenes/ötvenes szakemberek próbálják megfejteni a Z-generációt. A fiatalokról beszélünk, de szigorúan nélkülük: még a legtrendibb, ifjúsági fókuszú márkák vagy szerkesztőségek is ritkán tudnak egy valódi GenZ arcot felmutatni a színpadon vagy a döntéshozók között.

A média briefek túlnyomó része ma is automatikusan a 18-49-es korosztályt célozza. Eközben a valóság arculcsapó: bizonyos becslések szerint a tőke és a vásárlóerő háromnegyede az 50 év felettiek kezében összpontosul. Ők fizetik a számlákat, a kommunikációs stratégiák mégis levegőnek nézik őket.

Az előadásom ezt a masszív üzleti vakfoltot világítja meg. Megnézzük, miért égetjük a büdzsét egy tőkehiányos demográfiára, és hogyan hagyjuk az asztalon a legfizetőképesebb réteget pusztán a szakmai fiatalságkultusz miatt.