A vágy, az ösztön, az izgalom — ezek nem szégyellnivaló mellékhatásai az emberi viselkedésnek. Ezek az élménygazdaság legősibb és legerősebb mozgatórugói. A marketing ezt tudja — csak ritkán meri kimondani.
Miért izgalmasabb egy jól megírt regény sejtetése, mint a nyílt leírás? Miért ragad meg egy kampány, amelyik nem mutat meg mindent — hanem épp eleget? Miért működik a hiány, a feszültség, a beteljesületlen várakozás erősebben, mint a teljes kielégítés?
Mert az agy nem a látottat akarja — hanem azt, amit maga egészít ki.
Ez az előadás és beszélgetés nem kerüli meg a kényes kérdéseket. Az élményhez hozzátartozik a vágy, a természetes ösztön, a kielégülés reménye — és az a pillanat, amikor az alkotó átadja az uralmat a befogadónak. Az olvasónak, a nézőnek, a fogyasztónak. Aki ettől a pillanattól fogva nem passzív — hanem társ. Az irodalom ezt évszázadok óta tudja. A felnőtt tartalomipar ezt üzleti modellé tette. A marketing ezt még tanulgatja.
Ideje szembenézni azzal, amit a fogyasztói magatartás rég megmutat: a legjobb élmény mindig az, amelyiket te fejezed be.